A Korall Társadalomtörténeti Folyóirat elkötelezett a tudományos publikálás legmagasabb etikai normái mellett. Az alábbi irányelvek a Committee on Publication Ethics (COPE) Core Practices dokumentumán és folyamatábráin alapulnak, és a publikációs folyamat valamennyi szereplőjére – a szerkesztőségre, a lektorokra, a szerzőkre és a kiadóra – vonatkoznak. A kézirat benyújtásával a szerzők elfogadják az itt rögzített elveket.
A folyóirat kiadója a Korall Társadalomtörténeti Egyesület; a lap az itt leírt elvek betartását a szerkesztőségi munka minden szakaszában biztosítja.
1. A szerkesztőség és a főszerkesztő felelőssége
1.1. Publikációs döntések
A folyóirathoz benyújtott valamennyi tanulmányt kettős vak lektorálás (double-blind peer review) keretében legalább két, a témában járatos szakértő bírálja el. A szerkesztőség a beérkezett bírálatok alapján hozza meg döntését.
A döntés kizárólag a kézirat tudományos értékén alapul: a téma jelentőségén, a megközelítés eredetiségén, az érvelés megalapozottságán, a forráskezelés és a hivatkozás szakszerűségén, a szöveg világosságán, valamint azon, hogy a munka illeszkedik-e a folyóirat profiljába.
A szerkesztőség a döntés során nem veszi figyelembe a szerző nemét, korát, etnikai vagy nemzeti hovatartozását, vallását, állampolgárságát, szexuális irányultságát, politikai meggyőződését vagy intézményi kötődését. Pályakezdő kutatók és PhD-hallgatók kéziratai ugyanazon szakmai mércével kerülnek elbírálásra, mint a tapasztalt szerzők munkái.
A szerkesztőség a döntés meghozatalakor figyelemmel van a hatályos jogi előírásokra, különösen a rágalmazás, a szerzői jogsértés és a plágium tilalmára. Ha ezek gyanúja merül fel, a kéziratot nem közli.
A közlésről a szerkesztőség testületként dönt: a kéziratot kezelő szerkesztő – tematikus blokkba szánt írás esetén a blokk felelős szerkesztője – a beérkezett bírálatok alapján előterjesztést tesz, a döntést pedig a szerkesztőség szerkesztőségi ülésén hozza meg.
A folyóirat tanácsadó testülete tanácsadó szerepet tölt be.
1.2. Titoktartás
A szerkesztőség tagjai a benyújtott kéziratra vonatkozó minden információt bizalmasan kezelnek. Kéziratról vagy annak tartalmáról információt kizárólag az érintett szerzőnek, a felkért lektoroknak, a szerkesztőség tagjainak és – szükség esetén – a kiadónak adnak ki.
A kettős vak lektorálás során a szerkesztőség biztosítja, hogy a szerző és a lektorok kilétét kölcsönösen ne ismerhessék meg: a kéziratból a bírálatra küldés előtt eltávolítja a szerző azonosítására alkalmas adatokat, a bírálatot pedig anonimizálva továbbítja a szerzőnek.
A bírálók személye a szerkesztőségen belül ismert – ez a bírálatok szakmai értékelésének és az összeférhetetlenség kiszűrésének feltétele –, a szerkesztőségen kívülre azonban nem kerül ki.
1.3. Összeférhetetlenség és a fel nem használható információk
A benyújtott kéziratban szereplő még nem publikált eredményeket, adatokat és gondolatokat a szerkesztőség tagjai a szerző írásos hozzájárulása nélkül saját kutatásukban nem használhatják fel.
Ha egy kézirattal kapcsolatban a szerkesztőség valamely tagja érintett (társszerző, közeli munkatárs, intézményi vagy anyagi érdekeltség, közelmúltbeli közös projekt), az adott kézirat kezeléséből kizárja magát, és a szerkesztőség másik tagja veszi át a kéziratot.
A szerkesztőség tagjainak saját kéziratai ugyanazon lektorálási eljáráson mennek keresztül, mint a többi beküldött írás; kezelésükben és a róluk szóló döntésben az érintett szerkesztő nem vesz részt.
A szerkesztőség tagja felkérhető egy kézirat bírálójának is (lásd az 5.3. pontot). Ilyenkor a bírálat készítése és a kézirat szerkesztőségi kezelése elkülönül egymástól: a bírálatot készítő szerkesztő a kéziratról szóló döntésben bírálói minőségben vesz részt, álláspontját az írásos bírálat tartalmazza. A tematikus blokk felelős szerkesztője az általa gondozott blokk kéziratainak bírálatát nem készítheti el, mivel a blokk összeállítójaként a szövegek kiválasztásában már szerepet vállalt.
1.4. Közreműködés etikai aggályok kivizsgálásában
Ha egy benyújtott vagy már megjelent közleménnyel kapcsolatban etikai kifogás merül fel, a szerkesztőség a kiadóval együttműködve, a COPE folyamatábrái szerint eljárva kivizsgálja azt. A vizsgálatra a megjelenés után évekkel is sor kerülhet.
A szerkesztőség minden bejelentést komolyan vesz és lehetőséget ad az érintett szerzőnek az álláspontja kifejtésére.
Ha a kifogás megalapozottnak bizonyul, a szerkesztőség gondoskodik a helyesbítés, a pontosító közlemény, az aggályt jelző megjegyzés vagy – a legsúlyosabb esetekben – a visszavonás (retraction) mielőbbi közzétételéről.
2. A lektorok felelőssége
Az e fejezetben foglaltak minden bírálóra egyaránt vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a szerkesztőségen kívüli szakértőről vagy a szerkesztőség tagjáról van szó (lásd az 5.3. pontot).
2.1. Hozzájárulás a szerkesztőségi döntéshez
- A lektori vélemény segíti a szerkesztőséget a megalapozott döntés meghozatalában, a szerzőt pedig a kézirat továbbfejlesztésében. A lektorálás a tudományos közlés minőségbiztosításának alapvető eszköze.
2.2. A felkérés vállalása és határidők
Aki úgy ítéli meg, hogy a kézirat témájában nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, vagy a bírálatot a megadott határidőn belül nem tudja elkészíteni, haladéktalanul jelezze ezt a szerkesztőségnek, hogy az más lektort kérhessen fel.
A szerkesztőség a bírálat elkészítésére átlagosan hat hónapos határidőt jelöl meg.
2.3. Titoktartás
- A bírálatra kapott kézirat bizalmas dokumentum. A lektor azt harmadik személynek nem mutathatja meg és nem beszélheti meg mással, kivéve, ha ehhez a szerkesztőség előzetesen hozzájárul (például ha a bírálatba fiatal kutatót kíván bevonni – ilyenkor a szerkesztőséget értesíteni kell).
2.4. Tárgyilagosság
- A bírálat legyen tárgyilagos, érvekkel alátámasztott és a szerző számára is használható. A szerző személyét érintő minősítés vagy bármilyen sértő megfogalmazás nem elfogadható. A kritikát a kéziratra, nem a szerzőre kell irányítani.
2.5. A források számbavétele
A lektor hívja fel a szerkesztőség figyelmét a kéziratban felhasznált, de nem hivatkozott releváns szakirodalomra, valamint minden olyan állításra, amely megfelelő hivatkozás nélkül szerepel.
Ha a lektor jelentős tartalmi egyezést vagy átfedést észlel a kézirat és bármely más, általa ismert megjelent vagy megjelenés alatt álló munka között, erről tájékoztatja a szerkesztőséget.
2.6. Összeférhetetlenség és a fel nem használható információk
A bírálatra kapott kéziratban szereplő, még nem publikált információt a lektor a szerző kifejezett írásos engedélye nélkül saját munkájában nem használhatja fel.
A lektor utasítsa vissza a felkérést, ha a szerzővel, annak intézményével vagy a kézirat tárgyával kapcsolatban összeférhetetlensége áll fenn (közös kutatás, közeli munkakapcsolat, versengő érdek).
3. A szerzők kötelezettségei
3.1. A közlés szakmai követelményei
A szerzők pontosan és ellenőrizhetően mutassák be kutatásukat: a forrásbázist, a módszertani eljárásokat és az eredményeket úgy, hogy azok mások számára is követhetők és ellenőrizhetők legyenek. A hivatkozásoknak meg kell felelniük a Korall hivatkozási rendszerének.
A szándékosan pontatlan, félrevezető vagy megtévesztő állítás etikátlan magatartásnak minősül, és nem elfogadható.
3.2. Adatok, források hozzáférhetősége
A szerkesztőség kérésére a szerzők bocsássák rendelkezésre a tanulmány alapjául szolgáló forrásokat, adatsorokat vagy azok pontos lelőhelyét, hogy a bírálat során az állítások ellenőrizhetők legyenek.
A szerzők – a személyes adatok védelmére és a levéltári, illetve archívumi felhasználási szabályokra vonatkozó előírások keretei között – törekedjenek arra, hogy a kutatás adatai a megjelenés után is hozzáférhetők maradjanak.
3.3. Eredetiség, plágium, a források elismerése
A szerzők kizárólag saját, eredeti munkájukat nyújthatják be. Mások munkájának, szövegének vagy gondolatainak felhasználása esetén a forrást pontosan meg kell jelölni.
A plágium minden formája – más szövegének sajátként való közlése, jelentős szövegrészek átvétele hivatkozás nélkül, mások kutatási eredményeinek elsajátítása – etikátlan magatartás, és a kézirat elutasítását, megjelenés után pedig visszavonását vonja maga után.
A szerkesztőség a benyújtott kéziratokat szükség esetén plágiumellenőrző szoftverrel is vizsgálja. Plágiumgyanú esetén a szerkesztőség a COPE folyamatábrái szerint jár el, és megkeresi a szerzőt, illetve indokolt esetben annak intézményét.
A szerzők a hivatkozott irodalmat lehetőség szerint eredetiben olvasva idézzék. Magánközlésből, levelezésből vagy kéziratos, még nem publikált anyagból származó információ csak az érintett kifejezett írásos hozzájárulásával használható fel.
3.4. Generatív mesterséges intelligencia használata
Generatív mesterséges intelligencián alapuló eszköz (nagy nyelvi modell, szöveggeneráló vagy képgeneráló alkalmazás) nem szerepelhet szerzőként: a szerzőség felelősségvállalást feltételez, amelyre ilyen eszköz nem képes.
Ha a szerző a kutatás vagy a szövegalkotás során generatív MI-eszközt vett igénybe – például forráselemzéshez, adatfeldolgozáshoz, fordításhoz vagy szövegszerkesztéshez –, ezt a kézirat módszertani részében vagy a köszönetnyilvánításban jelölje meg, megnevezve az eszközt és a felhasználás módját. A nyelvhelyességi ellenőrzésre korlátozódó használatot nem szükséges jelezni.
A közölt szöveg tartalmáért, az állítások helytállóságáért és a hivatkozások pontosságáért minden esetben a szerző felel, függetlenül attól, hogy milyen eszközöket használt.
A lektorok a bírálatra kapott kéziratot vagy annak részleteit nem tölthetik fel nyilvános MI-alkalmazásokba, mivel ez sérti a kézirat bizalmas kezelésének kötelezettségét.
3.5. Többszörös, párhuzamos vagy átfedő közlés
A szerzők nem nyújthatják be ugyanazt a kéziratot egyidejűleg több folyóirathoz. A már máshol megjelent vagy elbírálás alatt álló munka benyújtása etikátlan magatartás.
Ha a kézirat egy korábbi közlemény (konferencia-előadás, disszertációrészlet, más nyelven megjelent tanulmány) jelentős átfedést mutató változata, ezt a szerzőnek a benyújtáskor jeleznie kell; a szerkesztőség ennek ismeretében dönt a közölhetőségről.
3.6. Szerzőség
Szerzőként azok tüntethetők fel, akik érdemben hozzájárultak a kutatás koncepciójához, megtervezéséhez, kiviteléhez vagy az eredmények értelmezéséhez, és akik a kézirat végleges változatát jóváhagyták.
Mindazokat, akik a kutatáshoz más módon járultak hozzá, a köszönetnyilvánításban kell megemlíteni.
Több szerző esetén a levelező szerző felel azért, hogy a kéziraton valamennyi arra jogosult szerző – és csak ők – szerepeljenek, továbbá hogy minden társszerző jóváhagyta a benyújtott és a végleges változatot.
3.7. Összeférhetetlenség, támogatások feltüntetése
A szerzők a kéziratban tüntessék fel a kutatás anyagi hátterét: a támogató intézményt, a pályázat vagy ösztöndíj nevét és azonosító számát.
A szerzők jelezzenek minden olyan pénzügyi vagy egyéb érdemi érdekeltséget, amely a munka eredményeinek értelmezését befolyásolhatta.
3.8. Alapvető hibák a megjelent közleményben
Ha a szerző saját megjelent írásában jelentős hibát vagy pontatlanságot észlel, köteles erről a szerkesztőséget haladéktalanul értesíteni, és együttműködni a helyesbítés közzétételében vagy – ha a hiba a közlemény egészét érinti – annak visszavonásában.
Ha a szerkesztőség harmadik féltől szerez tudomást ilyen hibáról, a szerzőnek együtt kell működnie a tisztázásban.
3.9. Részvétel a lektorálási folyamatban
- A szerzők működjenek együtt a szerkesztőséggel a lektorálás során: a bírálatokra érdemben, a megadott határidőn belül válaszoljanak, és a javításokról készítsenek rövid összefoglalót, amelyben megjelölik, mely észrevételt hogyan érvényesítették, és mellyel nem értenek egyet – ez utóbbi esetben indokolással.
4. A kiadó kötelezettségei
A kiadó, a Korall Társadalomtörténeti Egyesület biztosítja a szerkesztőség szakmai függetlenségét: a közlési döntésekbe üzleti vagy egyéb szempontok alapján nem szól bele.
Etikai visszaélés gyanúja esetén a kiadó a szerkesztőséggel együttműködve minden észszerű lépést megtesz a tényállás tisztázására, és gondoskodik a helyesbítés, a pontosító közlemény vagy – a legsúlyosabb esetekben – a visszavonás mielőbbi közzétételéről.
A kiadó a szerkesztőséggel közösen fellép a plágium és a megtévesztő közlés minden formája ellen.
A kiadó gondoskodik a folyóirat tartalmának tartós megőrzéséről és folyamatos hozzáférhetőségéről (lásd az Archiválás és megőrzés című részt).
5. A lektorálási folyamat
5.1. A kéziratok két útja
A folyóirat lapszámai egy-egy előre meghirdetett téma köré szerveződnek, ezért a kéziratok többsége tematikus felhívásra érkezik. A felhívást a szerkesztőség a folyóirat honlapján és szakmai levelezőlistákon teszi közzé; a felhívás tartalmazza a blokk témamegjelölését, a beküldési határidőt és a tervezett megjelenés idejét.
Ettől függetlenül a folyóirat folyamatosan fogad tematikus blokkhoz nem kapcsolódó tanulmányokat is, amelyeket a szerkesztőség a soron következő lapszámok önálló rovataiban közöl. A két úton érkező kéziratok azonos elbírálás alá esnek: a felhívásra való jelentkezés nem jelent előzetes elfogadást, a felhívástól függetlenül beküldött írás pedig nem részesül szigorúbb megítélésben.
Minden tematikus blokknak van felelős szerkesztője a szerkesztőségen belül (egyes esetekben a szerkesztőséggel együttműködő vendégszerkesztő). A blokkfelelős fogalmazza meg a felhívást, tartja a kapcsolatot a szerzőkkel, gondoskodik a bírálatok beszerzéséről, és terjeszti a kéziratokat a szerkesztőség elé. A blokkfelelős a blokk összeállításáért felel, de a közlésről nem egyedül dönt (lásd 5.4.).
5.2. Előzetes szerkesztőségi szűrés
A beérkezett kéziratot a szerkesztőség 3 munkanapon belül visszaigazolja.
A szerkesztőség – tematikus blokk esetén a blokkfelelős előterjesztése alapján – először azt vizsgálja, hogy a kézirat illeszkedik-e a folyóirat, illetve a blokk profiljába, megfelel-e a formai és hivatkozási követelményeknek, és megüti-e a lektorálásra bocsátáshoz szükséges alapszintet. Ennek eredményéről a szerkesztőség egy hónapon belül tájékoztatja a szerzőt. A szűrésen elakadó kéziratot a szerkesztőség indoklással utasítja el (desk rejection); ha a kézirat színvonalas, de a blokkba nem illik, a szerkesztőség önálló tanulmányként való közlését is felajánlhatja.
5.3. Kettős vak lektorálás
A lektorálásra bocsátott kéziratot a szerkesztőség anonimizálja, és legalább két, a témában járatos szakértőnek küldi el bírálatra.
Bírálóként a szerkesztőségen kívüli szakértők és a szerkesztőség tagjai egyaránt felkérhetők. A folyóirat által művelt tudományterület Magyarországon szűk kutatói közösséget jelent, ezért a szerkesztőség tagjai – akik maguk is a társadalomtörténet kutatói – rendszeresen készítenek bírálatot. A bíráló kiválasztásának egyetlen szempontja a kézirat témájában való szakmai jártasság és az összeférhetetlenség hiánya.
A bírálókra – legyenek a szerkesztőségen kívüliek vagy annak tagjai – azonos szabályok vonatkoznak (2. fejezet), és a szerkesztőség velük szemben ugyanúgy érvényesíti az összeférhetetlenségi kizárásokat: nem kérhető fel bírálónak a kézirat témájában a szerzővel együtt dolgozó kutató, a szerző témavezetője vagy doktorandusza, közeli munkatársa, továbbá az érintett tematikus blokk felelős szerkesztője.
A bírálat minden esetben kettős vak eljárásban készül: a bíráló nem ismeri a szerző kilétét, a szerző pedig nem szerzi meg a bírálók kilétét, és arról sem kap tájékoztatást, hogy a bíráló a szerkesztőség tagja-e. A bírálók egymás kilétét sem ismerik. A bírálók személyét a szerkesztőség tartja nyilván; ez az információ a szerkesztőségen kívülre nem kerül ki.
A bírálók írásos véleményt készítenek, amelyben értékelik a téma jelentőségét, a kérdésfeltevés eredetiségét, a forrásbázist és a módszertant, az érvelés megalapozottságát, a szakirodalmi tájékozottságot és a szöveg megformáltságát, majd javaslatot tesznek: közölhető / kisebb átdolgozás után közölhető / jelentős átdolgozás és újabb bírálat után közölhető / nem közölhető.
5.4. Döntés és átdolgozás
A közlésről a szerkesztőség testületként dönt. A kéziratot kezelő szerkesztő – tematikus blokk esetén a blokkfelelős – a bírálatok alapján előterjesztést tesz, a döntést a szerkesztőség szerkesztőségi ülésen hozza meg. Az a szerkesztő, aki az adott kézirat bírálója volt, bírálói minőségben vesz részt a döntésben: álláspontját az írásos bírálat képviseli.
A döntésről és az anonimizált bírálatokról a szerkesztőség írásban tájékoztatja a szerzőt. Egymásnak ellentmondó bírálatok esetén a szerkesztőség harmadik bírálót kér fel.
Átdolgozásra visszaadott kézirat esetén a szerző a javított változat mellé rövid válaszlevelet mellékel a bírálói észrevételek kezeléséről (lásd 3.9.).
Jelentős átdolgozás esetén a szerkesztőség a javított változatot ismét bírálatra küldi, lehetőség szerint az eredeti bírálóknak.
A közlésre elfogadott kéziratot a szerkesztőség szerkeszti; a szerkesztett szöveget és a tördelt korrektúrát a szerző jóváhagyásra megkapja.
5.5. A lektorálás alá nem eső írások
- A recenziók, a beszámolók, a szerkesztőségi bevezetők, a fordítások bevezetői és az interjúk nem esnek kettős vak lektorálás alá; ezeket a szerkesztőség belső szakmai megvitatás alapján fogadja el vagy utasítja el. A folyóirat a tartalomjegyzékben és a cikkek metaadataiban egyértelműen megkülönbözteti a lektorált tanulmányokat az egyéb műfajoktól.
5.6. Fellebbezés
- Az elutasító döntés ellen a szerző indoklással kifogást emelhet a szerkesztőségnél. A szerkesztőség a kifogást megvizsgálja, és indokolt esetben új bírálót kér fel. A vizsgálat lefolytatásában nem vesz részt az a szerkesztő, aki a kifogásolt döntés alapjául szolgáló bírálatot készítette. A szerkesztőség e vizsgálat utáni döntése végleges.